Permahétvége (2.) - még néhány kép

Ígértem még néhány képet a hétvégéről:

Így készítettük el a kartonos lasagna-ágyást. Letakartuk a területet kartonnal, így az alatta levő gyomok nem jutnak fényhez, és kipusztulnak. A kartonra elméletben gyommentes földet kell hozni, ebbe lehet ültetni úgy, hogy késsel kivágjuk a lyukakat a növények számára. Végül jól be kell öntözni az egészet, hogy a kartonmulcs bomlásnak induljon, illetve az is fontos, hogy folyamatosan nedvesen kell tartani a területet, hogy ne álljon le a bomlási folyamat. (Nekem sajnos ez a része nem vált be, mivel egy héten legjobb esetben is csak kétszer látom a kertet. A karton feletti rész sokszor repedtre szikkad. Jobb híján lemulcsoztuk kb. 20 cm vastagon szalmával és fűnyesedékkel.)

A lasagna-ágyás ültetés előtti formájában.

Így festett a komposztprizma, amit építettünk. 20 cm-enként rétegeztünk félig érett komposztot (őszi lomb volt valaha) és friss fűnyesedéket, amit a közeli utcákból vadásztunk össze.

Permakultúrásnak!

Permahétvége

Nagy örömmel mesélhetem el, hogy megtartottuk a kertben az első permakultúrás hétvégét, Baji Béla és Baranyai Vitália vezetésével. :) Sokan jöttek, akik már egy ideje foglalkoznak a témával, esetleg van saját földjük is, vagy épp keresik azt. Mások úgy érkeztek, hogy most kezdenek ismerkedni a permakultúrával, és sikerült megtenni az első lépéseket. Akárhogy is, nagyon örültem mindenkinek!

A csapat kreativitása nem ismert határokat: létrából és a kerti asztal lapjából percek alatt elkészült egy tábla :)

Nekem meg azért volt nagy próbatétel ez a hétvége, mert eddig nem kaptam visszajelzést két dologgal kapcsolatban (furán fog hangzani): nyilvánosság előtt vajon vállalható-e a kert? illetve logisztikailag elbír-e egy ekkora társaságot? És úgy láttam, hogy amit a kertben művelek, abban bőven megvannak a kezdő kertész hibái, de az irány jó. A szállás pedig elég volt hét embernek, napközben pedig könnyedén körbe tudtunk ülni húszan is. (Huh.)

Mivel foglalkoztunk? Béla részletesen beszélt a kertjéről, közben bemutatta az ökológiai kapcsolatokat is a kert növényei és állatai között. Másnap pedig Vitka vezetésével megbeszéltük a permakultúra alapjait és a permakultúrás tervezést. Ehhez kapcsolódott egy gyakorlati feladat is, amiben négy csoportra szétválva kertterveket készítettünk, amiben mindenki próbálta követni azokat a szempontokat, amire elvileg szánnám a kertet: közösségi összejövetelekre, önellátó zöldség- és gyümölcstermesztésre, kikapcsolódásra. Nagyon érdekes tervek születtek, és nem is egy ötletet felvettem a „még idén megvalósítjuk” listára!

A műhely

Szombat délután tartottunk egy kis ökológiai sétát: a kertben kezdtük, és az utcán át fokozatosan kiértünk a közeli felhagyott szőlőbe, ami már erősen gyomosodik és gyepesedik. 

Béla hengeres kecskebúzát talált! És nem kevés magot is fogott. Ökológiai séta a felhagyott szőlő szélén

Béla a saját példánkon elmagyarázta az ökológiai szukcesszió fogalmát (a társulások változása az idő múlásával egy adott területen). Mindig emlegetem itt, hogy van a kertben egy rész, a (két-három szobányi) „vadrét”, aminek az a története, hogy mióta öt éve kikerültek onnan a barackfák és a körtefák, semmilyen intenzív művelés nem történt ott, a füvet pedig évente egy-kétszer nyírtuk. Amikor a bolygatás megszűnik, először az egynyári gyomok jelennek meg a területen, majd őket követik az évelő gyomok, és csak ezután, a harmadik-negyedik fázisban jönnek a magasabb szárú mezei fűfélék és a tipikus réti vadvirágok. Ez alapján a kerti „vadrét” nagyrészt a második fázisban van, de vannak már növények a harmadikból is (például a réti perje). Ami sajnos nem okozott nagy meglepetést: a gyepesedő szőlőbe kiérve ugyanez volt a helyzet, az sem járt előrébb a harmadik fázisnál, és nem is tud „igazibb” gyeppé válni, mert azok a növények, amelyek még hiányoznak a társulásból, főleg védett területeken élnek, és nincs módjuk bekerülni. Béla szerint a szukcessziót úgy gyorsíthatjuk, hogy rendszeresen kaszáljuk a füvünket, de magasan (legalább 5 cm!), illetve a környéken begyűjtjük a mezei fűfélék magjait (június-július erre kiváló időszak!), és azok elvetésével segítjük a gyepesedést. A kerti „vadréttel” folytatott kísérletet pedig úgy fogom folytatni, hogy azt a jó sok orbáncfű-, apróbojtorján-, stb. magot, amit gyűjtöttem, beviszem a kertbe, és meglátjuk, jutunk-e tovább a mostani szakasznál :)

A szállásra visszatérve vacsora után megnéztük Geoff Lawton Bevezetés a permakultúrába című filmjét, ami igencsak inspirált minket a további gondolkodásra.

Ha már vacsora: mindenképpen szeretném itt is kiemelni Esztert, aki a Szatyorbolton keresztül mindenféle finomsággal ellátott minket, illetve főzött ránk. Ilyeneket:

Így festett egy vacsora: lekvár, padlizsánkrém, házi kenyér, répakrém, tojáskrém, körözött, háromféle házi sajt...

Az már tényleg a hab a tortán, hogy mindez pont a Szatyorbolton keresztül valósult meg, és az egyik permakultúrás/közösségi kezdeményezés összefonódott a másikkal.

Megvalósult az az álmom is, hogy legyen olvasósarok, mint ahogy tavaly Nagyszékelyen, a permatáborban

A vasárnapunk pedig azzal telt, hogy az előző napi tervezésből kiindulva néhány dolgot meg is valósítottunk: elkészítettünk egy komposztprizmát, kartonmulcsozás segítségével nyitottunk egy új ágyást (illetve ajándékba is kaptunk egyet azon a folton, ahonnan a félig érett komposztdombot elhúztuk :), sőt a kerti tavat is elkezdtük kiásni, mert kellett a föld a kartonos ágyás betakarására.

Összességében úgy érzem, nagyot léptünk előre: megtanultunk komposztálni, egyre többféle dolog fog teremni a kertben, egyre több helyen – ezek mind olyan dolgok, amiket tavaly még nagy elszánással tűztem ki erre az évre célnak. De leginkább a találkozásoknak és az együttgondolkodásnak örülök. Nagyon szeretném, ha a továbbiakban is sokan és sokfelől jönnétek/jönnének a kertbe, és minél több időt tölthetnénk tudáscserével és szórakozással.