Ezúttal a konyhából jelentkezem. :) Szentesi nagymamámtól hallottam először a csíramáléról, amit az ő idején is és azóta is sokan rendszeresen fogyasztanak Csongrád megyének azon a környékén. Azon a tájon kívül viszont alig ismertem eddig bárkit is, aki tudja, hogy mi ez. Esélyes, hogy a csíramálé is azok közé az ételek közé tartozik, amiket vagy szeret, vagy utál az ember. Van, akit elriaszt az állaga, a nem szokványosan édes íze. Azonban én egyértelműen odavagyok érte, ezért családilag rendszeresen esszük. Most be is mutatom nektek, hátha kedvet kaptok az elkészítéséhez!
A csíramálé, mint minden népi édesség, faék egyszerűségű, cserébe egészen egyedi az íze. Valójában csak fogunk némi búzát, hagyjuk néhány napig csírázni, ezalatt a gyökerében és a hajtásában édes anyagok halmozódnak fel. Amikor ez a folyamat eléri a tetőpontot, még mielőtt elkezdene a friss hajtás bezöldülni (és a zöld színt adó klorofill bizony keserű!), ledaráljuk, bekeverjük liszttel és vízzel, majd kisütjük. Nagymamám idejében ez hagyományosan húsvéti desszert volt: otthon bekeverték a tésztát, aztán átvitték az utca végén levő pékhez, aki kisütötte nekik a csíramálét.
Vannak, akiket az íz motivál - másokat pedig az egészségügyi hatásokért vannak oda. Az utóbbiakról is csak jót tudok mondani:
- úgy édes, hogy nem tartalmaz hozzáadott ipari cukrot
- rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmaz
- könnyen emészthető, telítetlen zsírsavakat tartalmaz, ami számos egészségügyi problémán segít (pl. belek, máj, vese, illetve fáradékonyság), illetve rendszeres fogyasztásával meg is előzhetjük a problémákat - ezek közül a legfontosabb az immunrendszer erősítése és a rák kivédése (egyébként az Avemar nevű rákgyógyszer hatóanyagát is búzacsírából vonják ki
- 50 dkg bio búzamag (leginkább a fehéret ajánlom, de aki a fanyarabb ízt szereti, őszi búzából is csinálhatja)
- 1 kg liszt
- zsiradék: pl. kacsazsír vagy növényi olaj (a tepsibe való beleragadás ellen)
- botmixer
- Áztassuk be a magokat egy éjszakára. Eközben teremtsünk nekik teljes sötétséget.
- Utána alaposan szűrjük le a vizet, és terítsük ki a magokat egy tepsiben max. 2-3 cm vastagon.
- Az első napon legyen továbbra is olyan sötét, amennyire csak lehet, de szellőzzenek is közben (én több réteg konyharuhával szoktam leteríteni). A csírázás során a legfontosabb, hogy mindig épp csak annyira legyen vizes, mint egy kicsavart szivacs - ha száraz, akkor leáll a csírázás, és elpusztulnak a növénykék, ha pedig megáll a víz az edény alján, akkor berohadnak. (Tisztára, mint a komposztálásnál. :)
4. nap
Abból tudjuk, hogy feldolgozásra kész a csíra, hogy a gyökerek teljesen összefonódtak, és szinte már csak egy táblában tudjuk kiszedni a cuccot a tepsiből. Emiatt belefér az a kockázat is, hogy a hajtások esetleg bezöldülnek kicsit - mert a gyökerek azok, amik igazán megadják a karakteres édes ízt.
A feldolgozás első lépése: tegyünk 1-2 cm vizet egy lábas aljába, és kezdjük el leturmixolni a csírákat. A víz azért kell, hogy ne égjen le a turmixgép. (Ha víz nélkül csinálnánk, később amúgy is fel kellene hígítani, szóval ugyanoda jutunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése