Építsünk magaságyást!

Ha már magas kupacokban áll a zöldhulladék a kertben, és jó lenne eltüntetni; vagy ha valamiért nem szeretnénk közvetlenül a talajba vetni  - mondjuk azért, mert nem jó szerkezetű, vagy szennyezett - akkor a legjobb ötlet egy méretes magaságyás készítése. Miért jó ez? Fő előnyeként azt szokták emlegetni, hogy nem kell olyan mélyre hajolni, és kényelmesebb a munka. Ez tény, viszont van egy ennél sokkal jelentősebb küldetése is a magaságyásnak: gyógyítja a talajt és a kert élővilágát. Az óriási mennyiségű zöldhulladék visszaforgatása és alapos komposztálása megnöveli a talaj tápanyagtartalmát, javítja a szerkezetét, megőrzi a víztartalmát, mégis átengedi a többletvizet - és a legfontosabb: élőhelyet teremt a nélkülözhetetlen lebontóknak, a földigilisztáknak és számos rovarfajnak. Így ha szeretnék jót tenni a kertnek és az élővilágnak is, akkor munkára fel!

Tavaly a dombágyás összerakása sem volt rossz móka, viszont sajnos nem vált be. A módszerrel nem volt semmi gond: csak én gondolkodtam kicsiben, mert az igazi dombágyás valahol 1,5 méter magasságban kezdődik, alaposan betakarva, teraszosítva, és akkor máris nem folyik el a víz róla annyira. Nálam sajnos nem volt ennyi felesleges termőföld. 

Így aztán a tavaly tavaszi szezon sikertelensége után ősszel elkészítettem ezt itt fent, 75 cm magasságban. Októberben vetettem bele fokhagymát, áttelelő Téli vajfej salátát és sarjadékhagymát, betakartam ezzel a két ablakkal, így szellősen, és az eredmény magáért beszélt. A saláta remekül megfejesedett (ami szabadföldben sohasem jött még össze nekem), és egy hónapja szinte folyamatosan salátát eszem. A láda középső részében kb. 30 közepes fej saláta termett, folyamatosan egyeltem - eleinte kicsiket ettem, aztán ahogy egyre több hely lett, tudtak terebélyesedni.

Így hát idén rászántam magam egy második magaságyás építésére, és ezt most alaposan dokumentáltam, hogy megoszthassam veletek.

Szóval, visszatérve a kezdő gondolatra: miért szeretem ennyire a magaságyást a szabadföldi vetéssel szemben?

• Remek vízgazdálkodás. A globális klímaválság egyik következménye, hogy a csapadék egyre kiszámíthatatlanabb módon érkezik. A tavasz, ami még 10 éve is megbízhatóan sok esőt hozott, viszonylag rendszeresen, most már kifejezetten száraz évszaknak tűnik. Az utóbbi években több március telt el egyetlen csepp eső nélkül (de októberben is jártam már így). Ilyen körülmények között létfontosságú, hogyan gazdálkodunk a talajba érkező vízzel. A bolygó szempontjából még felelősségteljesebb gondolat, hogy a kerti csapból kiengedhető vízzel is csínján bánjunk, és amit egyszer kiengedtünk onnan, az minél jobban, minél tovább hasznosuljon. A permakultúrának is az egyik alapgondolata, hogy a beérkező vizet minél lassabban engedjük át a területünkön. Öntözéskor a szabadföldi talajra érkező víz a lejtéstől függően gyorsan elfolyik az adott ágyásról, de még nagyobb gond az, hogy sokszor több víz párolog el, mint amennyi tényleg beivódik a gyökérzónába. A magaságyás jól rétegzett szerkezete viszont olyan, mint egy szivacs: sok vizet felvesz, jól is tudja ezt tárolni, viszont ha hirtelen nagy eső érkezik, nem pang benne a víz, hanem egyszerűen továbbengedi a talajba. A rétegzésnél majd elmondom, hogy működik ez. (A friss magvetésnél, ahol szintén folytonos nedvesség és meleg kell, szintén nagy előnyt ad.)

• Mindenféle zöldhulladékot elnyel, őrületes mennyiségben. Egy éven át gyűjtögettem a kerti fák ifjításából visszamaradó nagydarabos fás zöldhulladékot, de ezenkívül gyűlt még gally, kiszáradt fű, apró tűlevél és tujalevél - körülbelül 3-4 köbméternyi cucc, ami egy városi zártkertben komoly mennyiség, és nagyon tud éktelenkedni a fű közepén. Lehet fogadni, hogy a képen látható mennyiségből (plusz még egyszer ennyiből, ami nem látszik) mennyit nyelt be a "gödör" :) Nagyon szeretem az FKF-et, mert például szelektív hulladékgyűjtést végeznek, meg ilyesmi - de a folyamatos zöldhulladék-újrahasznosítás az pont egy olyan kényelmi szolgáltatás, amire igazából semmi szükség nem lenne, ha minden családi- és társasház komposztálással megoldaná a helyben termelődő zöldhulladék visszaforgatását. A magaságyások építését úgy is felfoghatjuk, mint egy befektetést: az önmagában haszontalan zöldhulladékot betesszük egy szerkezetbe "érni", és ennek során, a lebomlás közben belőle a talajba jutó tápanyagnak köszönhetően óriási hozamot fog hajtani, amit majd a zöldségeink egészségi állapotán és tápértékén láthatunk.

• Gyógyítja a kertet és az élővilágot. Ha komolyan gondoljuk a kertészkedést, akkor a munkánk élővilágra gyakorolt hatását, a "tágabb képet" is tartsuk mindig szem előtt. Minden kertészkedés ott kezdődik, hogy a talaj egészségét, jó szerkezetét, tápanyagtartalmát őrizzük - és amit a termesztéssel kiveszünk belőle, azt folyamatosan visszatápláljuk. Szerintem nagyon jó kifejezés, hogy építjük a talajt. Valóban minden egyes nap hozzáteszünk valamit: vagy egy olyan apróságot, hogy egy kis frissen lenyírt füvet odadobunk egy gyümölcsfa tányérjába talajtakarásnak, vagy pedig olyan nagyobb projektet, mint egy magaságyás összerakása. A talaj egészsége abban nyilvánul meg, hogy mennyire alkalmas élőhely a benne lakó szervezetek számára (barátainktól, a földigilisztáktól a rovarokon át a gombákig). A magaságyás szivacsos, folyamatosan enyhén nedves szerkezete kitűnően alkalmas számukra - és valójában ők itt a főszereplők, mert a bepakolt zöldhulladék lebontását ők végzik el. A lebontás közben felszabaduló hő (akár 40-50°C) pedig a hidegebb évszakban is tovább lehetővé teszi a növények növekedését.

• Nem kell hajolgatni. Apróságnak tűnik, de ha egész nap hajolgatunk a kertben, estére nem áll be annyira a derekunk, mintha a földig kellett volna. Nem lebecsülendő előny! :)

Térjünk is rá a gyakorlati részre. Hogyan építsek magaságyást?

Előre jeleznem kell, ez is olyan, mint a főzés: ahányan vagyunk, ugyanazt az ételt annyiféleképpen készítjük el. Elismert szerzők munkáiból indultam ki, aztán a saját tapasztalat alapján, és még inkább az éppen rendelkezésre álló anyagok alapján módosítottam rajta. Úgyhogy íme az én receptem. :)

Méretezés

Ássunk egy 50 cm mély gödröt. (Azért lett ennyi, mert szerettem volna minden zöldhulladékot beletenni, illetve a négy sarkán a tartóoszlopokat ilyen mélyre leengedni, hogy stabilan tartsanak.)

A szélessége annyi legyen, hogy mindkét irányból benyúlva az ágyás bármely részét elérhessük majd: nálam ezért lett 125 cm széles. A hosszúsága pedig azért lett 250 cm, hogy ne legyen leeső faanyag, amikor méretre fűrészelem a deszkákat. A deszkák akácból vagy még inkább vörösfenyőből legyenek, azok a nedvesedésre duzzadással reagálnak, így elképesztően hosszú ideig tudnak szolgálni. (Érdekes infó: Velence is vörösfenyő-cölöpökre épült, azok pedig már áznak pár száz éve a tengerben.)

Összerakás

Inkább egy kicsivel szélesebb gödröt ássatok, hogy ne járjatok úgy, mint én, hogy utólag kell tágítani, amikor már tenném bele a keretet. :) Ha elértük a tervezett mélységet, nevezzük ki az egyik sarkot, amihez igazítjuk, és onnan kiindulva építsük fel körbe. Használjunk vízmértéket, főleg ha ilyen izgő-mozgó homokos talajotok van, mint nekem. (Amúgy vicces, hogy ilyenkor igazából talajszelvényt is készítünk, és megnézhetjük, miből is áll a kertünk földje. Nálam 40 cm alatt indul az alig vályogos homok.)

A négy tartóoszlop alá érdemes téglát tenni, hogy megakadályozzuk a  szerkezet süllyedését. Körbe a deszkákat fokozatosan rakjuk körbe: nevezzünk ki egy oldalt, ahonnan majd töltjük, ott még ne deszkázzuk fel - majd csak a végén.

Ha kész az ásás, és idáig eljutottatok, akkor már túl vagytok a munka legutálatosabb részén, és jöhet a jutalomjáték!

Indul a rétegzés! - avagy a szabadulás a zöldhulladéktól.

Itt érdemes képben lenni a szerves hulladékok típusaival, amik felhasználhatóak. Durvától a finomig haladunk, ebben a sorrendben:

1. Nagydarabos fás hulladék: fatörzs-darabok (a méretre vágásánál a lebomlás törvényébe gondoljunk bele: minél nagyobb darabban van valami, annál lassabban bomlik)
2. Kisdarabos fás hulladék: ágak, gallyak, vesszők
3. Cserje-nyesedékek, száraz szalma
4. Avar (a diólevéltől sem kell félni, mert 9 hónap bomlás után már nem marad benne csírázásgátló anyag; amúgy meg a felszíntől, ahol a csírázás történik, legalább 20 cm választja el)
5. Komposzt (ha az ágyás használatának megkezdéséig van még legalább 3 hónapunk, akkor félig érett komposzt is mehet bele)
6. Termőföld a legtetejére
7. Talajtakarás: ha épp van, friss fűnyesedék a legjobb

Fontos: a komposztig minden egyes réteg után szórjunk egy minimális (1-2 cm) vastag földréteget, és alaposan öntözzük be! A bomláshoz nedves közeg kell - szárazon teljesen leáll. (Az alsó rétegek szellőssége viszont biztosítja, hogy elég oxigén van a szerkezetben, így a lebomlás nem mehet át rothadásba.)

Mutatom is a rétegeket:

Nagy ágakra a kis gallyak tömkelege.

És a legjobb része az ajándék trambulin a kertésznek. :)

(Egyrészt több belefér, másrészt kisebb darabokban gyorsabban bomlik a fás cucc.)

Rákerült minden fás szárú holmi, amit csak fel tudtam lelni:

Aztán az avar, amit még a járvány előtt elkértem a kedves szomszédoktól. Az avarnál fontos, hogy minél jobban keverjük be földdel, szalmával vagy fűnyesedékkel, mert amúgy betömörödik, lemezt alkot, és elzárja a víz útját. Az alábbi képen félig érett komposzttal forgatom össze az avart.

 A legtetejére pedig normál kerti termőföldet terítettem. Azért nem ér a tetejéig, mert elfáradtam, és egy másik napra hagytam a maradék föld visszalapátolását. :) Kész állapotban kb. 20 cm-es földréteg lesz a tetején. Ahogy a növényeink elkezdenek nőni, gyökereikkel hamar lejutnak majd a komposztos rétegbe, és imádni fogják, amit ott találnak!

Ez a magaságyás csak 45 cm magas lett. Rájöttem, hogy takarékosabb a deszkával, ha inkább mélyebbre viszem le.

Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok - amúgy mindenkit csak biztatni tudok, hogy amint lehet, fogjon bele, minden szempontból megtérül a munka! A keret beltartalma kb. 6-7 év alatt bomlik el teljesen, ezalatt fokról fokra süllyedni fog, ahogy a "tartószerkezet" elkorhad. Ha utána úgy döntünk, hogy arrébb visszük, akkor is kitűnő minőségű, újraépült talajt hagy maga után. Ha viszont folyamatosan akarjuk használni, akkor pedig töltögessük komposzttal, és takarjuk ugyanúgy, mint a szabadföldi talajt. Esetleg adjunk neki fél év pihenőt, amikor rátöltünk újra egy teljes rétegsort.

Sok sikert mindenkinek!